Délelőtt megnyugtatott minket a Doktornő, hogy nem valószínű, hogy ismétlődni fog a kiütés.

Mindenesetre kapott két újabb adag gyógyszert, ebből az egyik igen ütős, egyszer már rendbe tette a nátháját 3 nap alatt, meg ki is aludta magát. A másik meg általában segíti, támogatja a gyógyulást.

Megmérette a biztonság kedvéért, nem hitte el, hogy 18 kiló :D, egész pontosan 17,9 kg volt a digimérlegen pont egy hete, mielőtt kezdődött a balhé.

Ledobott 40 dekát, de így is 17,5 kiló, és egy méter fölött van a magassága is. (Igen, esténként a hintán nyújtógyakorlatokat végez. :) )

Jó hangulatban telt a vizsgálat, nagyon együttműködő volt megint, szereti a Doktornőt, most már egyértelmű. Be nem állt a szája, nyoma sem volt az esteli bágyadtságnak...

Gyógyszer kivált, rohanás haza, bevesz, tízórai, ebéd, majd kidőlt... Odabújtam altatni, hát én is beájultam. Megbosszulta magát a sok éjszakai munka, pedig nagyon nyomni kellene.

Foltok sehol, reménykedtünk, hogy így is maradunk, jó hangulatban, bár kicsit szorongva készültünk a Doktor bácsihoz.

Délután mentünk a Főorvoshoz, akkor már kezdődött a hátán a folt, de kicsi volt, azt mondta, jó, hogy ennyivel megúsztuk, másoknál az egész testet belepi. Megnézte a fotókat, örült, hogy lefényképeztük a bibiket, mert egyértelműen lejött  róla, és a beszámolónkból, hogy mi lehet az: a vírusos megfázás kísérőjelensége, ami állítólag ritka (Apának is volt ilyen gyerekkorában... Nálunk a ritkaságok duplán teremnek. Anyajeggyel is bőven el vagyunk látva, ritka példányokkal is, tök véletlenül mindkettőnkét örökölte...)

Elrendelte három napra a Zyrtec duplázását, reggel este nyelheti a keserédes lötyit, de szerencsére nem csinál belőle problémát.

Mindenesetre ha nem javul a felemelt gyógyszeradagra az állapota, vagy valami szokatlan történik, akkor vigyük vissza vasárnap - mondta a Főorvos, aki ülve is akkora, mint egy égimeszelő, és van benne valami nagyon rokonszenves, ahogyan a leghangosabban üvöltő kisdedből is ki tud csikarni annyi együttműködést, hogy megvizsgálhassa. (Az orvosnál üvöltést már kinőttük, az apropó az előttünk lévő pocakfájós kisfiú masszív hangja volt.)

/A rendelőben egyébként felváltva rendel a nőgyógyásszal. Gyermekem pedig a kíváncsi korban van.../ Játszani kezdett a kengyellel...

Mi az?

Kengyel.

Az mi?

(hhhhhhhhhhhhhh) Abba teszi a néni a lábát, amikor a nőgyógyász megvizsgálja. (Vetélések miatt már elégszer voltunk a nőgyógyásznál, arról már korábban kifaggatott, így elkerültük a kínosabb jeleneteket. Tudta, hogy van valami vizsgálóasztal, de sosem látta, illetve nem vette észre a pulmonológus rendelőjében korábban a szerkentyűt.)

/Doktor úr kinéz a szemüvege fölött, miközben beszél Apához. Halvány mosoly. Látom érti. Csípem érte./

Mért?

...megnézi, hogy minden rendben van-e a néninél.

/Fél füllel hallom, már a vasárnapi kórházról beszélnek./

Hogy teszi bele a lábát?

Felül az asztalra és beleteszi.

Nyikorog.

Igen.

/Gyógyszerről beszélnek, én izzadok, hogy még miket fog kérdezni, de szerencsére abbahagyta.../

Matricát kapok?

Már kaptál, mondja a Doktor, és valahonnan elővarázsolja, amit lányom letett, mielőtt vizsgálta.

/Örültem, hogy nem folytatta a témát, nem mintha nem válaszolnék Neki szívesen, de momentán engem az Ő állapota, várható lefolyása a betegségének jobban érdekelt, mint hogy mi van az idegen nénik pocakjában/szoknyája alatt./

A rendelő egy földszinti tárolóból lett kialakítva, a berendezés között épp annyi hely van, hogy egy felnőtt és egy kisgyerek elfér. Kb. 2 nm szabad helyen voltunk a Doktor, az asszisztens, Apa, a gyerek, meg én. Meleg volt.

Na, erre este mondom neki, hogy üljünk le vacsizni rendesen, és megláttam egy halvány foltot a hátán. Mire Apa odajött, már a fél háta foltos volt. Fotók készítése.

Azonnal gyógyszerbevétel, langyos fürdő.

Erre elkezdett púposodni a kiütés.

Nyomás be a szobába, felitattuk a vizet, azonnal kenni kezdtem az arcát, mert addigra már ott is jött. Orrfújás, erre az orra is kiütéses lett.

A leglehetetlenebb helyeken bukkant fel a kiütés. Szó szerint bekentem egyet a Fenistil géllel, már jött a másik egy másik helyen.

Megelőzésképpen körömvirágos hintőport szórtam a hajlatokba, aztán mikor megláttam a nyakát, álla alját, oda is azt raktam.

Egyszer, babakorában elkövettem azt a hibát, hogy krémmel kentem be az állát. Az össze krém a nyakára folyt le, pedig nem volt több egy búzaszemnél... Azóta csak hintőpor.

Csak reménykedtem, hogy nem lesz ödémás a torka, és gyorsan hatnak a cseppek.

Újabb fotók, most a kenés utáni közvetlen állapotról, hogy legyen viszonyítási alapunk. Aztán rájöttem, hogy offline könnyebb lesz azonosítani, Apát elküldtem tollért, és szépen körberajzoltam a féltenyérnyi bibiket fél centivel a széle mellett, a paradicsom nagyságúakkal már nem is foglalkoztam, azt kicsinek számoltam...

Gyógyszerre nem árt enni, így megkapta az esti hammát végre, rendesen. Mire végzett, a bibi fent elkezdett visszahúzódni, ellenben alul kiöntött a gáton, és terjedni kezdett tovább a dereka alsó része felé.

Ezen a ponton el is pilledt, egy pillanat alatt, pont mint tegnap este, amikor ugyanígy álltunk. gyorsan ágyba tettem - Anya te is gyere!
Kétszeri nekifutásra, a kezem vad szorítása mellett végre elaludt.

Azóta kétszer kelt fel...

...és most megyek képeket szerkeszteni.

Zárszó:

Elhatároztam, hogy holnap este nem lepődök meg, amikor majd bokáig állunk a kiütésben, viszont nagyon fogom várni a vasárnapot, amikor megmutatjuk a térképszelvényeket a lányom hátán. A Google Earth semmi hozzá képest.

...és imádkozom, hogy a szája, torka kimaradjon a buliból...