Régen voltunk már betegek, megjegyezte a Doktornő is.

Számunkra is meglepően jól vettük a tavaszi időszakot, egyszer volt egy kisebb hurutunk, ami tartott egy rövid hétig, semmi komoly, a Doktor bácsi a szokásos gyógyszereket ajánlotta. Volt még itthon, így a Doktornőhöz sem kellett elmennünk a sok beteg gyerek közé.

(A Doktor bácsi pulmonológus, hozzá tüntementes vagy épp csak trüszkölő gyerekeket visznek a magánrendelésre. Ráadásul jófej srácokkal találkozunk, oda lánykánk is szívesebben megy. Igaz, még egyszer nem jöttünk úgy el, hogy ne üvöltötte volna végig a "borzasztóan megterhelő" vizsgálatot.)

Plusz volt egy utunk a Doktornőhöz felfázással a tavasz beköszöntével.

Két nappal ezelőtt krahácsolt egyet a lányom, és a szeme alatt is megjelent egy árok. Azonnal készenlétbe helyeztem a családot. Mézes kenyér reggel-este, homoktövisbogyó, és Ő maga kérte a homoktövis szörpöt.

Tegnap reggelre aztán jött egy zihálás, majd ötödszöri nekifutásra sikerült kiköhögnie magát. Azonnal riadóztattam Apát, hogy délutáni rendelés idejére érjen haza és ballagjunk át a Doktor nénihez.

Nem voltak sokan, de a fele gyerek köhögött... Éljen a nyár (egy hétig tudtam ráadni a szép kis nyáriruhákat és a rövidnadrágot nyáripólóval...)!
A vizsgálóra önként ment fel, akkurátusan levette a cipőjét, előtte a sorszámot betette a játékospolcra (kerestük, hogy hova tűnt... :) ), majd maga levetkőzött, és elterült az asztalon vigyorogva.

Csak ámultunk, a Doktor néni is megdicsérte, egyrészt, hogy milyen régen voltunk már (csak  ma jutott eszembe, hogy talán a felfordulásban elfelejtettünk Neki szólni, hogy voltunk a Doktor bácsinál???), másrészt mert most először volt, mondhatnám, az Áttörés Napja, hogy mindent önként, felszólítás, de leginkább visítás nélkül csinált a rendelőben.

Kérte is a matricáját. :D

Kezdődő vírusosat állapított meg, és elrendelte a szokásos gyógyszereinket. Tegnapelőtt este még nem mertem Neki adni a Zyrtec-et, mert csalóka volt a krahácsa. Nos, nyugodtan adhattam volna, mert elrendeltetett, és kifejlődés esetén három hétig szedendő. Ma reggelre a Zyrtec sorsa el is dőlt, beköltözik az esti repertoárba újra.

Tegnap estére már rendesen köhögött, krahácsolt. Gyógyszernek a szokásosakat kaptuk.

Nagyon bíztunk abban, hogy őszig már nem kell, bár őszre Doktor bácsi már kilátásba helyezett egy sópipát.

Ez eszembe is jutott az este, meg az is, hogy van itthon Bioparox, ami nekem is, Apának is elmúlasztotta két nap alatt a náthánkat tavasszal. Mivel nekem is kapar a torkom, gondoltam szemléltetést tartok a gyerekemnek a használatáról, hátha sikerül rávenni egy fújásra.

Magam is elcsodálkoztam, amikor a magyarázatomra, hogy mi ez, hogy kell használni, mire jó, milyen az íze, és a látványra, hogy túléltem a befújást én is...

...odajött, kifújta a levegőt, befogta az orrát és egy szó nélkül eltátotta a száját...

Annyira meglepődtem, hogy majdnem nem fújtam neki egyet. :)

Aztán észbe kaptam és megnyomtam a sprayt, ő meg vett egy nagy levegőt a száján. Tökéletesen csinálta. Nagyon büszkék voltunk rá.

Azon nyomban felhívtuk a Mamát és a Papát, hogy elmesélje mi történt. Sikerült is megríkatnia a Mamát, mert miután elmesélte, hogy milyen hőstettet hajtott végre, elpityeredett és kérte, hogy most azonnal jöjjenek, mert nagyon hiányoznak... :)

Mi csöndben vártunk Apával, végülis a gyerek telefonált és mindig arra kérjük, hogy minket hagyjon békén ha ezt tesszük, mert nagy kihívás lebonyolítani mellette egy telefont.

Mire a Mama bepánikolt, hogy mi történt és miért Ő telefonál, megszólaltunk, hogy nyugi, csak ügyesek voltunk és ezért csörögtünk. Szerencsére a Papa higgadt jellem, és azonnal helyretette a Mama lelkét. :)

Ezt követően, a lefekvés 5 percig sem tartott, azonnal beájult a fáradtságtól, se mese, semmi nem kellett.

Én is majdnem beájultam, de kimásztam mellőle, szólított a kötelesség - aztán hajnal négykor feladtam. Addig két köhögőrohama volt álmában. Előttem meg felsejlettek a korábbi betegségek, amikor egy percet nem aludtunk. Bevallom hősiesen, nagyon ki is voltam már fáradva, hiszen reggel kilenc óta nyomtam a melót -nincs rosszabb, mintha a saját főnököd vagy-. Négykor bemásztam mellé. Épp időben, kivándorolt az ágy szélére, keresztbe.

Egy laza mozdulattal felemeltem, majd visszaraktam a párnájára, hogy magasabban legyen a feje. Ezt követően 5 óra volt, hogy a köhögésére ébredtem, és kétségbeesve keresett az ágyban. Nem tudom, hogy honnan lett hirtelen annyi tejem, egyszer csak éreztem a kis kezét, hogy keresi a mellemet, és már jött is a feszítő érzés - na, ez lemosta a torkát, és megint tudtunk kicsit pihenni. Reggelre megint visszaállt a tejem, pedig már alig volt, szó szerint csak két korty reggel, kettő este.
Csodálatos a természet! Nagyon örülök neki, hogy így esett, és ezzel segíthetem az éjszakák elviselésében.

Reggel aztán majd megfúltunk, egy pillanat alatt pattantam ki az ágyból, hogy segítsek rajta. Gyógyszerek, mézes tea, mézes kenyér. Na és az elmaradhatatlan lándzsás útifű cukorka :) Tegnap óránként evett egyet. :)

Tüsszögünk, köhögünk - és most tízórait kért, aminek szintén örülök, mert a gyógyszerek előtt már vagy három napja úgy kellett beleimádkozni azt a pár falatot is, amit hajlandó volt lenyelni...