Allergiás, asztmatikus gyerek

Délelőtt megnyugtatott minket a Doktornő, hogy nem valószínű, hogy ismétlődni fog a kiütés.

Mindenesetre kapott két újabb adag gyógyszert, ebből az egyik igen ütős, egyszer már rendbe tette a nátháját 3 nap alatt, meg ki is aludta magát. A másik meg általában segíti, támogatja a gyógyulást.

Megmérette a biztonság kedvéért, nem hitte el, hogy 18 kiló :D, egész pontosan 17,9 kg volt a digimérlegen pont egy hete, mielőtt kezdődött a balhé.

Ledobott 40 dekát, de így is 17,5 kiló, és egy méter fölött van a magassága is. (Igen, esténként a hintán nyújtógyakorlatokat végez. :) )

Jó hangulatban telt a vizsgálat, nagyon együttműködő volt megint, szereti a Doktornőt, most már egyértelmű. Be nem állt a szája, nyoma sem volt az esteli bágyadtságnak...

Gyógyszer kivált, rohanás haza, bevesz, tízórai, ebéd, majd kidőlt... Odabújtam altatni, hát én is beájultam. Megbosszulta magát a sok éjszakai munka, pedig nagyon nyomni kellene.

Foltok sehol, reménykedtünk, hogy így is maradunk, jó hangulatban, bár kicsit szorongva készültünk a Doktor bácsihoz.

Délután mentünk a Főorvoshoz, akkor már kezdődött a hátán a folt, de kicsi volt, azt mondta, jó, hogy ennyivel megúsztuk, másoknál az egész testet belepi. Megnézte a fotókat, örült, hogy lefényképeztük a bibiket, mert egyértelműen lejött  róla, és a beszámolónkból, hogy mi lehet az: a vírusos megfázás kísérőjelensége, ami állítólag ritka (Apának is volt ilyen gyerekkorában... Nálunk a ritkaságok duplán teremnek. Anyajeggyel is bőven el vagyunk látva, ritka példányokkal is, tök véletlenül mindkettőnkét örökölte...)

Elrendelte három napra a Zyrtec duplázását, reggel este nyelheti a keserédes lötyit, de szerencsére nem csinál belőle problémát.

Mindenesetre ha nem javul a felemelt gyógyszeradagra az állapota, vagy valami szokatlan történik, akkor vigyük vissza vasárnap - mondta a Főorvos, aki ülve is akkora, mint egy égimeszelő, és van benne valami nagyon rokonszenves, ahogyan a leghangosabban üvöltő kisdedből is ki tud csikarni annyi együttműködést, hogy megvizsgálhassa. (Az orvosnál üvöltést már kinőttük, az apropó az előttünk lévő pocakfájós kisfiú masszív hangja volt.)

/A rendelőben egyébként felváltva rendel a nőgyógyásszal. Gyermekem pedig a kíváncsi korban van.../ Játszani kezdett a kengyellel...

Mi az?

Kengyel.

Az mi?

(hhhhhhhhhhhhhh) Abba teszi a néni a lábát, amikor a nőgyógyász megvizsgálja. (Vetélések miatt már elégszer voltunk a nőgyógyásznál, arról már korábban kifaggatott, így elkerültük a kínosabb jeleneteket. Tudta, hogy van valami vizsgálóasztal, de sosem látta, illetve nem vette észre a pulmonológus rendelőjében korábban a szerkentyűt.)

/Doktor úr kinéz a szemüvege fölött, miközben beszél Apához. Halvány mosoly. Látom érti. Csípem érte./

Mért?

...megnézi, hogy minden rendben van-e a néninél.

/Fél füllel hallom, már a vasárnapi kórházról beszélnek./

Hogy teszi bele a lábát?

Felül az asztalra és beleteszi.

Nyikorog.

Igen.

/Gyógyszerről beszélnek, én izzadok, hogy még miket fog kérdezni, de szerencsére abbahagyta.../

Matricát kapok?

Már kaptál, mondja a Doktor, és valahonnan elővarázsolja, amit lányom letett, mielőtt vizsgálta.

/Örültem, hogy nem folytatta a témát, nem mintha nem válaszolnék Neki szívesen, de momentán engem az Ő állapota, várható lefolyása a betegségének jobban érdekelt, mint hogy mi van az idegen nénik pocakjában/szoknyája alatt./

A rendelő egy földszinti tárolóból lett kialakítva, a berendezés között épp annyi hely van, hogy egy felnőtt és egy kisgyerek elfér. Kb. 2 nm szabad helyen voltunk a Doktor, az asszisztens, Apa, a gyerek, meg én. Meleg volt.

Na, erre este mondom neki, hogy üljünk le vacsizni rendesen, és megláttam egy halvány foltot a hátán. Mire Apa odajött, már a fél háta foltos volt. Fotók készítése.

Azonnal gyógyszerbevétel, langyos fürdő.

Erre elkezdett púposodni a kiütés.

Nyomás be a szobába, felitattuk a vizet, azonnal kenni kezdtem az arcát, mert addigra már ott is jött. Orrfújás, erre az orra is kiütéses lett.

A leglehetetlenebb helyeken bukkant fel a kiütés. Szó szerint bekentem egyet a Fenistil géllel, már jött a másik egy másik helyen.

Megelőzésképpen körömvirágos hintőport szórtam a hajlatokba, aztán mikor megláttam a nyakát, álla alját, oda is azt raktam.

Egyszer, babakorában elkövettem azt a hibát, hogy krémmel kentem be az állát. Az össze krém a nyakára folyt le, pedig nem volt több egy búzaszemnél... Azóta csak hintőpor.

Csak reménykedtem, hogy nem lesz ödémás a torka, és gyorsan hatnak a cseppek.

Újabb fotók, most a kenés utáni közvetlen állapotról, hogy legyen viszonyítási alapunk. Aztán rájöttem, hogy offline könnyebb lesz azonosítani, Apát elküldtem tollért, és szépen körberajzoltam a féltenyérnyi bibiket fél centivel a széle mellett, a paradicsom nagyságúakkal már nem is foglalkoztam, azt kicsinek számoltam...

Gyógyszerre nem árt enni, így megkapta az esti hammát végre, rendesen. Mire végzett, a bibi fent elkezdett visszahúzódni, ellenben alul kiöntött a gáton, és terjedni kezdett tovább a dereka alsó része felé.

Ezen a ponton el is pilledt, egy pillanat alatt, pont mint tegnap este, amikor ugyanígy álltunk. gyorsan ágyba tettem - Anya te is gyere!
Kétszeri nekifutásra, a kezem vad szorítása mellett végre elaludt.

Azóta kétszer kelt fel...

...és most megyek képeket szerkeszteni.

Zárszó:

Elhatároztam, hogy holnap este nem lepődök meg, amikor majd bokáig állunk a kiütésben, viszont nagyon fogom várni a vasárnapot, amikor megmutatjuk a térképszelvényeket a lányom hátán. A Google Earth semmi hozzá képest.

...és imádkozom, hogy a szája, torka kimaradjon a buliból...

Akinek még nem volt beteg a gyereke, nem tudja mi az: félni.

Javulás útjára léptünk, gondoltam ezelőtt két nappal. A lányom mindenképpen, mert a hőemelkedése állandó szintre lépett. Ami nem öröm, de legalább nem láz.

Néha már levegőt is kapott, bár sokszor vonultunk a párás fürdőszobába, hogy kicsit fellélegezhessen.

Csütörtökön aztán délután egykor hirtelen rossz kedve lett, elkezdett üvölteni, közben furcsán hörögni. Odaugrottam hozzá, fel akartam kapni, hogy kivigyem a fürdőszobába, kimosni az orrát, megmosni az arcát, de csak dühödten kapálózott, és kiabált valamit, amit nem értettünk az apjával.

Aztán sikerült megnyernem a csatát, végre állt a kádban, kérdeztem, meleget vagy hideget akar, mi lenne jobb, de csak szörcsögött, nem értettem mit beszél, hát megengedtem a csapot langyosan…

Az arcmosáskor beszedtem pár kék foltot, jól állon is vágott, mire sikerült megértetnem vele, hogy hajoljon előre, úgy köhögjön.

Sikerült is egy ötperces menet után felköhögnie valami zöld trutymócsomagokat, mert rögtön két példányt is kaptunk belőle.

Ettől észrevehetően megkönnyebbült, kérte, hogy a csapot állítsam hidegre, aztán meleget kért – de legalább már kommunikált.

Még annak is örültem, hogy haragosan néz rám, amiért beállítottam a fürdőkádba, minden tiltakozása dacára.

A késődélután-koraeste további része viszonylagos nyugalomban telt, és a jó időre való tekintettel, s mert a levegő pont kellemes volt, a fű meg elég magas, Apa nekiállt füvet nyírni.

Szokásos menetrend zajlott, ő nyírt, mi locsoltunk, majd nyírás után ő pakolt, mi meg sepregettünk. Nagyon szeret Kicsilány sepregetni, most is kipróbált három seprűt, és hatékonyságukról kiselőadást tartott nekem.

Majd bejöttünk és sorban megfürödtünk, semmi extra.

Este  megvacsiztunk, szokásos málnás joghurt, majd egy kis játék fekvés előtt.

…és már megint nem sikerült időben lefeküdnünk, mert puszi osztáskor látom, hogy a délutáni arcpírja helyén valami más van.

A haját még fürdéskor kibontotta, így tökéletesen takarta az arcát, észrevehetetlenül fejlődött ki rajta egy nagy, rózsaszín, hullámos szélű csalánkiütés, ami belül krémfehér volt.

A szívem majd kiesett a helyéről, hívtam Apát, nézze meg, és míg megnézte a bal orcát, a jobb oldalon is elkezdett nőni a pukli. Ráadásul egyforintosnyi vastag puklisorozat került a felső részére mindkét oldalnak.

Nekem sem kell fél perc, hogy bedagadjon a fejem, ha valami kiüt, de ezt félelmetes volt látni.

Mire kimentem a gyógyszerekért, addigra a folt elment a füléig, és elindult lefelé az álla felé és az arccsontjára.

Megivott egy újabb adag Zyrtec-et (előnyök és kockázatok gyors mérlegelése mellett) és megivott mellé egy Calciumot, utóbbinak nagyon örült, szereti a pezsgőtablettát, de a mostani nátháig csak nézhette, meg készíthette, inni nem kapott belőle, ahhoz kicsi volt.

Most a Doktor Néni javasolta, és állítom, egy vátesz, mert most a sziruppal nem tudom,  mire mentünk volna… (Azt is kiváltottuk, de csak tartalékba.)

Úgy negyedóra telhetett el, láttam, az állán a kis puklik nem szaporodnak, oldalt a két nagy nem folyik tovább, és kezdett lapulni is.

Megkérdeztem csemetémet, mit szólna, ha lefektetném? Csak annyit kérdezett, lesz-e cici, és az igenlő válaszra már kapta is Apa a jóéjtpuszit, és vonultunk az ágyba.

A gyomorgörcs rendesen belémállt, mert megjelent előttem húgom arca kisgyerekként, amikor hasonló tüneteket produkált egy alkalommal.
Zink-rázót kapott rá, hátha elmúlik. Nem attól múlt el, viszont nem szeretett tükörbe nézni. Kb. az én gyerekem is utálná. Szerencsére ma már fejlettebb az orvostudomány, és előzményeinkre való tekintettel, nálunk van egy fél allergiapatika. Ide járnak kölcsönkenésre hozzánk :) A Fenistil jóbarátunk.

Elalvás után tízpercenként beosontam hozzá, hallgatni a lélegzését, ami néha fújtatásba ment át. Lefekvés után másfél órával viszont kapott egy köhögőrohamot, de annyira fáradt volt, hogy fel sem ült.

Apa ezt követően odabújt mellé, hogy kéznél legyen, ha szükség van rá. Egyszer-kétszer, a köhögések után hallottam, hogy beszélnek valamit, majd csend lett.
Ezt követően már csak időnként hallom a kisebb köhögéseket, vélhetően, ha nagyon sietek, még alhatok egy órát a szokásos hajnali roham előtt.

A nagy ijedtséget én főzéssel kompenzálom.

Régen elszívtam egy fél doboz cigit, de az allergia elhatalmasodtával, és mert a nászutunkon a férjem megkért, letettem.

Hirtelen felindulásból bevágtam a sütőbe egy kiló csirkemájat, ami nemrég készen lett, az illatára erősen megéheztem.

Szerintem megint köret nélkül fog elfogyni, mert rájárnak majd, mint a múltkor… :)

Holnap ismét orvosi körűt.

Régen voltunk már betegek, megjegyezte a Doktornő is.

Számunkra is meglepően jól vettük a tavaszi időszakot, egyszer volt egy kisebb hurutunk, ami tartott egy rövid hétig, semmi komoly, a Doktor bácsi a szokásos gyógyszereket ajánlotta. Volt még itthon, így a Doktornőhöz sem kellett elmennünk a sok beteg gyerek közé.

(A Doktor bácsi pulmonológus, hozzá tüntementes vagy épp csak trüszkölő gyerekeket visznek a magánrendelésre. Ráadásul jófej srácokkal találkozunk, oda lánykánk is szívesebben megy. Igaz, még egyszer nem jöttünk úgy el, hogy ne üvöltötte volna végig a "borzasztóan megterhelő" vizsgálatot.)

Plusz volt egy utunk a Doktornőhöz felfázással a tavasz beköszöntével.

Két nappal ezelőtt krahácsolt egyet a lányom, és a szeme alatt is megjelent egy árok. Azonnal készenlétbe helyeztem a családot. Mézes kenyér reggel-este, homoktövisbogyó, és Ő maga kérte a homoktövis szörpöt.

Tegnap reggelre aztán jött egy zihálás, majd ötödszöri nekifutásra sikerült kiköhögnie magát. Azonnal riadóztattam Apát, hogy délutáni rendelés idejére érjen haza és ballagjunk át a Doktor nénihez.

Nem voltak sokan, de a fele gyerek köhögött... Éljen a nyár (egy hétig tudtam ráadni a szép kis nyáriruhákat és a rövidnadrágot nyáripólóval...)!
A vizsgálóra önként ment fel, akkurátusan levette a cipőjét, előtte a sorszámot betette a játékospolcra (kerestük, hogy hova tűnt... :) ), majd maga levetkőzött, és elterült az asztalon vigyorogva.

Csak ámultunk, a Doktor néni is megdicsérte, egyrészt, hogy milyen régen voltunk már (csak  ma jutott eszembe, hogy talán a felfordulásban elfelejtettünk Neki szólni, hogy voltunk a Doktor bácsinál???), másrészt mert most először volt, mondhatnám, az Áttörés Napja, hogy mindent önként, felszólítás, de leginkább visítás nélkül csinált a rendelőben.

Kérte is a matricáját. :D

Kezdődő vírusosat állapított meg, és elrendelte a szokásos gyógyszereinket. Tegnapelőtt este még nem mertem Neki adni a Zyrtec-et, mert csalóka volt a krahácsa. Nos, nyugodtan adhattam volna, mert elrendeltetett, és kifejlődés esetén három hétig szedendő. Ma reggelre a Zyrtec sorsa el is dőlt, beköltözik az esti repertoárba újra.

Tegnap estére már rendesen köhögött, krahácsolt. Gyógyszernek a szokásosakat kaptuk.

Nagyon bíztunk abban, hogy őszig már nem kell, bár őszre Doktor bácsi már kilátásba helyezett egy sópipát.

Ez eszembe is jutott az este, meg az is, hogy van itthon Bioparox, ami nekem is, Apának is elmúlasztotta két nap alatt a náthánkat tavasszal. Mivel nekem is kapar a torkom, gondoltam szemléltetést tartok a gyerekemnek a használatáról, hátha sikerül rávenni egy fújásra.

Magam is elcsodálkoztam, amikor a magyarázatomra, hogy mi ez, hogy kell használni, mire jó, milyen az íze, és a látványra, hogy túléltem a befújást én is...

...odajött, kifújta a levegőt, befogta az orrát és egy szó nélkül eltátotta a száját...

Annyira meglepődtem, hogy majdnem nem fújtam neki egyet. :)

Aztán észbe kaptam és megnyomtam a sprayt, ő meg vett egy nagy levegőt a száján. Tökéletesen csinálta. Nagyon büszkék voltunk rá.

Azon nyomban felhívtuk a Mamát és a Papát, hogy elmesélje mi történt. Sikerült is megríkatnia a Mamát, mert miután elmesélte, hogy milyen hőstettet hajtott végre, elpityeredett és kérte, hogy most azonnal jöjjenek, mert nagyon hiányoznak... :)

Mi csöndben vártunk Apával, végülis a gyerek telefonált és mindig arra kérjük, hogy minket hagyjon békén ha ezt tesszük, mert nagy kihívás lebonyolítani mellette egy telefont.

Mire a Mama bepánikolt, hogy mi történt és miért Ő telefonál, megszólaltunk, hogy nyugi, csak ügyesek voltunk és ezért csörögtünk. Szerencsére a Papa higgadt jellem, és azonnal helyretette a Mama lelkét. :)

Ezt követően, a lefekvés 5 percig sem tartott, azonnal beájult a fáradtságtól, se mese, semmi nem kellett.

Én is majdnem beájultam, de kimásztam mellőle, szólított a kötelesség - aztán hajnal négykor feladtam. Addig két köhögőrohama volt álmában. Előttem meg felsejlettek a korábbi betegségek, amikor egy percet nem aludtunk. Bevallom hősiesen, nagyon ki is voltam már fáradva, hiszen reggel kilenc óta nyomtam a melót -nincs rosszabb, mintha a saját főnököd vagy-. Négykor bemásztam mellé. Épp időben, kivándorolt az ágy szélére, keresztbe.

Egy laza mozdulattal felemeltem, majd visszaraktam a párnájára, hogy magasabban legyen a feje. Ezt követően 5 óra volt, hogy a köhögésére ébredtem, és kétségbeesve keresett az ágyban. Nem tudom, hogy honnan lett hirtelen annyi tejem, egyszer csak éreztem a kis kezét, hogy keresi a mellemet, és már jött is a feszítő érzés - na, ez lemosta a torkát, és megint tudtunk kicsit pihenni. Reggelre megint visszaállt a tejem, pedig már alig volt, szó szerint csak két korty reggel, kettő este.
Csodálatos a természet! Nagyon örülök neki, hogy így esett, és ezzel segíthetem az éjszakák elviselésében.

Reggel aztán majd megfúltunk, egy pillanat alatt pattantam ki az ágyból, hogy segítsek rajta. Gyógyszerek, mézes tea, mézes kenyér. Na és az elmaradhatatlan lándzsás útifű cukorka :) Tegnap óránként evett egyet. :)

Tüsszögünk, köhögünk - és most tízórait kért, aminek szintén örülök, mert a gyógyszerek előtt már vagy három napja úgy kellett beleimádkozni azt a pár falatot is, amit hajlandó volt lenyelni...

Rengeteg gyógyszert megettünk 2008-ban és teljesen elkeseredtünk, mert úgy tűnt sosem lesz vége.

A gyógyszerek mellett elkezdtük alkalmazni a különféle gyógynövényeket és a homoktövist, minden formában. Ezekről fogok írni hosszabban és képek is készültek.
Egész nyáron Bronho-Vaxom kúrát tartottunk, ergo: mindhárom hónap alatt egy-egy hetet volt beteg. Kapta ilyenkor a gyerekorvossal megbeszélt szokásos gyógyszereit, Zyrtecet, Mucoprontot, Panadolt és a hörgőtágítót.

Alapból kapja a Béres cseppet és a Cebiont, és a mai napig esténként a Zyrtecet.

Egész nyáron a strandra jártunk, akár bérletet is vehettünk volna, ha nem csak napi egy-két órára mentünk volna.
Egyszer még meg is jegyezte morcosan a jegypénztáros hölgy, hogy ne zárás előtt jöjjünk fél órával.

Nekünk viszont fontosabb volt, hogy a gyerekünk kialudja magát délután (éjjel a melegtől nem bírt aludni), és akár a már leengedés alatt lévő medencében, de ússzon, pancsoljon egy kicsit.

Meg is lett az eredménye, ősszel semmi gondunk nem volt, és egész télen csak két megfázása volt, ebből egyszer kellett orvoshoz vinni.
A strandlabdát viszont képes felfújni, és a szélforgóját képes órákon át fújni kérés és kifulladás, de főleg szédülés nélkül... :)

Nagyon elgondolkodtunk, amikor a H1N1 mizéria a csúcson volt, hogy mit is tegyünk. A gyerekorvosunk nem javasolta, a tüdőgyógyásza meg sem említette, így az immunrendszer erősítésére helyeztük a hangsúlyt.
A médiában folyó vakcinaharcot pedig semleges nézőpontból szemléltük.

Probléma akkor lett az egészből, amikor megjelent nélunk a nagymama és a nagypapa, miután beoltatták magukat.
Lánykámat ekkor vitte orvoshoz az édesapja, én pedig itthon izgultam, hogy ott el ne kapjon valami komolyabbat.
Kismama voltam, veszélyeztett, mint mindig, és az ominózus látogatás után nekem is náthás tüneteim lettek, majd elvetéltem kisbabánkat.

A műtét napján sok elvetélt nővel találkoztam, és kivétel nélkül volt két közös vonás bennünk: mi magunk nem, de közvetlen környezetünkből valaki be volt oltva és a velük veló találkozás után vetéltünk el, valamint mindenki 9-10 hetes babákat vesztett el.

Hatalmas szám ez, hiszen a kétnapos tartózkodás alatt legalább 10 asszonynal beszéltem, a 11-ik abortuszra jött, így ő nem releváns.
Nem vagyok összeesküvéselmélet hívő, azonban kibújt belőlem az elemző szakember, és nem tetszett, amit láttam. Különösen, hogy az egyik orvos is értetlenül állt az esetek előtt, akivel beszéltünk.
De ez már egy másik blog témája lenne...
 

Magyarországon egyre több helyen elérhetőek a télen is nyitva tartó uszodák, fedett medencével rendelkező strandok, így ősszel, télen sem kell lemondanunk a vízi sportokról.

Egyre több helyen kínálják óvodák, iskolák a gyermekek számára nyitott úszásoktatásaikat, ahol a csemeték először csak ismerkednek a vízzel, majd megtehetik első, önálló karcsapásaikat.
Örömmel láttam a nyáron, hogy a tiszaföldvári strandon is megjelentek a lebegő dresszek az apróságokon. Különböző színekben, a gyerekek egyéniségének megfelelően kiválasztva.

Lánykámmal rengeteget jártunk úszni a nyáron, ami egyrészt jót tett a tüdejének, így különösebb gond nélkül vészeltük át a havi egy megfázást. Szerettem volna télen is vinni úszni, de a legközelebbi fedett uszoda, bármilyen irányba indulok el, közel 30 km-re van. Tiszaföldvár értékes gyógyvize, meyl meggyógyította balesetben sérült, sajgó karomat, télen elérhetetlen.

A nyár azonban jól telt mindannyiunk számára a strandon.
Kislányom meglátta a gyerekeken a lebegő dresszeket, és érdeklődve figyelte, ahogyan önfeledten játszottak, vívták vízi pisztolyos csatáikat, és dobálták a pöttyös labdákat egymásnak. Kérdezte, hogy miért nem süllyednek el, ha nincs rajtuk úszógumi, és nyomban ki akart bújni a felfújt krokodilból.

Elmagyaráztam Neki, hogy mi az elve a dressznek, amit nagy figyelemmel hallgatott, és megígértette velem, hogy jövő nyáron Ő is kapni fog egyet.
Én azt sajnáltam, hogy idén még nem volt. Ugyanis a változások szele elért Tiszaföldvárra is. A kismedencét csili-vili dögönyözővé alakították át, szigorúan 14 éven felüliek számára.
Az egyetlen medencét, amiben a babák biztonságban érzik magukat… Több szóváltásnak voltam tanúja az úszómesterrel vívott csatákban, melyben a szülők rendre alulmaradtak. Át kellett menniük a középső medencébe, ami viszont nem a 0-4 éves korosztály számára lett kitalálva. (Engem kisgyerekként például onnan zavartak ki, mert balesetveszélyesnek találták számomra. Most a háromévesemnek nem az. A változás azóta csak annyi volt, hogy kapott a medence vége egy csúszdát…)

Nyárra beszerzünk egy lebegő dresszet, és azzal kezdjük a szezont. A középső medencében.

Itt olvashatsz többet a dresszekről: MyPoolPal

Különös kapcsolatba bonyolódtunk a fenyőrügy szirup, csemetém és én.
A szirup alapanyagáról annyit kell tudni, hogy a Biokovács termeszti a biofenyőt, arról szedi a biorügyet és maga dolgozza fel.
A szirup méz formájában, kellemes, olajzöld színben található a kis kupica (úgy 3-4 ml) űrtartalmú porcelánpohárkában, a kiöntése utáni két másodpercig.
Ennyi idő kell ahhoz, hogy az illatát megérezve pici lányom utána nyúljon és egy hajtásra felhörpintse, majd közölje: „Finom. Virág kér még. Bibis a torka.” J

A kellemes illat nem ér véget a pohárba öntésnél. Már a második alkalmazás után a lányom bőréből finom fenyőillat áradt.
Egy hét után már a haja is fenyőillatú volt.
Az pedig, hogy a novemberben kezdődött köhögése és éjszakai sírós felébredései már másnap múlni kezdtek, egy hét elteltével pedig nyomtalanul eltűntek, ennek a szirupnak tudom be.
Azóta a kedve remek, éjszaka jól alszik, reggel kipihenten ébred, kiugrik az ágyból és rohan játszani.

Bevallom, kezdődő torokgyulladásomra magam is ledöntöttem pár adagot. Nem is lett különösebb bajom, már másnap tudtam rendesen nyelni, és a láz sem jelentkezett.
Férjem csak egyszer kóstolta, bár ízlett neki, azt mondta inkább kihagyja, kicsit édesnek találta. Most itthon van, betegen…
Homoktövist diktálok belé éjjelente, lefekvés előtt, hogy ne fertőzzön meg minket. :)

A fenyőrügyről készült cikkemet a Feng Shui Kert weboldalán olvashatjátok:

http://www.fengshui-kert.hu

http://civertan.blogter.hu/213034/biokovacs

A fenyőrügy szirupot 100 % bio fenyőrügy felhasználásával a lajosmizsei Biokovács, rendes nevén Kovács László állítja elő és árulja a volt MOM Művelődési Ház udvarán szombatonként.

http://biokovacs.hu/
További leírások és képgaléria a Civertan Blogtéren
http://fenyo.lap.hu

Levegőváltozásról nekem mindig a budai, csodálatos délután és este jut eszembe, illetve a bihari hegyek. Utóbbit még csak az Apósom keresztesi erkélyéről láttam tiszta időben, de már valahol Berekfürdő környékén érezhetően jobb a levegő, mint jelenlegi lakóhelyemen.

Talátam egy kedves hirdetést, ahol egy erdélyi házat kínálnak.
Már a neve is mesebeli a településnek: Koronka. 5 Km-re van Marosvásárhelytől, ahol szintén nem jártam még.
Alig több, mint 1000 nm területű kert tartozik hozzá, amit gondolatban máris betelepítettem gyümölcsfákkal és gyümölcstermő bokrokkal.

Egy ekkora telek elbír egy kisebb játszóteret a bioveteményes mellett, ahonnan kicsi lánykám kedvére szedegethetné az imádott zöldségeit.
Tavasszal együtt veteményeztük. Még bukdácsolt, nem tudott a rögös talajon biztonságosan járni, de loholt a nyomomban a kis rózsaszín öntözőkannájával, hogy meglocsolhassa a retkeket, amit nyomban ki is rántott a földből.
Csak úgy, maszatosan nekilátott, olyan élvezettel, hogy mire észbekaptam, apró kis fogaival már el is tüntette a diónyi gyökeret.

Egy ekkora telken csodaszép díszkertet lehetne varázsolni a ház köré, a kaputól a házig vezető úton és a pihenő rész mellé...

48 nm-es kis ház, nyaralónak épp elég. :)

http://www.tegyukfel.hu/item2827_erdelyben__marosvasarhelytol_5_km_-re_koronkaban.html

Berekfürdő lap

Mindig is vonzottak a magaslatok. Annyira, hogy külön bakancsot vettem előző télen, hogy legyen ideje betörni a következő nyárra tervezett gyalogtúrára. Ma már csak azt bánom, hogy nem vettem rögtön hármat belőle…
Többen javasolták első megnyilvánulásként a levegőváltozást, amikor elmondtam, hogy mit állapítottak meg nálunk az orvosok.
Nemrég Budán voltam a kicsi lánnyal.
Február vége volt, esett a hó, mégis szép idő volt.
Virág nagyon szeret utazni, most is élvezte minden percét. Csodálatosan érezte magát, egyetlen köhintést nem hallatott.
Késő este végeztem, még a húgomhoz beugrottunk, szó szerint fél percre, este 10-kor indultunk haza, 120 km-re Pesttől.
Szopizás közben elaludt, hortyogás nélkül pihent a babaülésben hazáig. Arra sem ébredt fel, hogy kivettem a kocsiból és kihámoztam a ruháiból. J
Egész éjjel nem lehetett hallani a hangját, többször odahajoltam, hogy ellenőrizzem a szuszogását (berögződések…).
Reggel, egészen korán, nagyon vidáman ébredt, csacsogott, remekül érezte magát, játszott, dalolt, sertepertélt körülöttem.
Azonnal feltűnt, hogy mennyire jól van.

Múlt héten Pesten voltunk, a tv-ben szmogriadóról beszéltek aznap. Mégis, a hatás ugyanolyan volt, amint két héttel korábban.

Akkor határoztam el, hogy mégiscsak Budapest felé vesszük az irányt költözéskor, hiszen a hegyekbe rendszeresen ki tudom vinni ott is.
Munkám is oda köt, a legtöbb barátom vagy a Fővárosban él, vagy kéthetente, havonta megy fel a dolgait intézni.
Régen nem szerettem Pestet, éltem ott, és nem vágytam vissza. Nyáron viszont valami megváltozott. Fent voltunk, eltévedtünk párszor az átépítések miatt. Imádok eltévedni. Most is élveztem az egészet, olyan helyeket láttam, amiket egyébként nem vettem volna észre. Szívtam magamba az élményt. Azóta is abból élek.
Azt gondoltam, elmúlik majd az érzés. Azóta rendszeresen felutazok hivatalos ügyben, de egyre jobban vágyom vissza.
Érzem, hogy valami csodálatos fog ott történni velünk.

Alaposan ránk ijesztett Törpilla megint.
Hétfőn még ragyogó jókedvvel, énekelgetve autóztunk Budára. Remek délután volt, csodás estét töltöttem el az ismerőseimmel, minden szempontból gyümölcsözően alakultak a dolgok.
Kicsi Lány az apukájával játszott, amíg én a dolgomat intéztem.
Meg is állapítottam kedd reggel, hogy egyetlen tüsszentés nem volt, sőt, keddre virradóra egy köhögés sem - a budai hegyek megtették hatásukat.
Igen elégedett voltam, igazolódni látszott a feltevésünk, mely szerint a hegyi levegő valóban jót tesz - azaz, mivel munkám a Fővároshoz köt, ezek után mégis felmerülhet az oda költözés.

Kedden reggel kezdett egy ismerős hölgy, akit megkértem, hogy vigyázzon a lányomra, míg a munkáimat összeállítom.
Nagyszerűen eljátszottak egymással, élvezték a közös délelőttöt, én pedig csodásan haladtam.
Mindent összevetve, a próbanap jól sült el, megegyeztünk, hogy jön másnap is.
Este még semmi baj nem volt, bár jelek már utaltak rá, hogy megint bibi van készülőben.
Kollektív étvágytalanság vett erőt a csapaton és Virágnak nem akaródzott pisilni sem, szabályosan könyörögnöm kellett Neki.

Kedd hajnalban, 1- kor arra ébredtem, hogy tűzforró a gyerekem.
A hőmérő 39 fokot mutatott, fél órás, élvezetes és vigyorgós hűtőfürdő után 38-ra lement.
Megnyugodtam, hogy kézben tartható a dolog, elkezdtem a lázcsillapító adását 4 óránként.
Maradt is egész nap 38 fok.
(Ja, igen: a hölgynek telefonált a férjem, hogy ne jöjjön, betegek lettünk - mire mondta, hogy nem jött volna, mert Ő is...)
Estig dalolásztunk, játszottunk, eltelt szépen a napunk, mint máskor, amikor lazán vagyunk hétvégén - annyi különbséggel, hogy egyre jobban aggasztott a makacs 38 fok.
Ilyen még nem volt a praxisomban. A legmakacsabb láz is lement a második adag gyógyszer után.

Délután jött a fekete leves.
Mivel egész nap nem evett, kortyonként diktáltam belé a joghurt italt, amit imád.
Reggel kilenckor ébredt, délután 3-kor még mindig nem volt hajlandó bilizni.
Kértem, könyörögtem, fenyegetőztem, hogy nem jön szombaton a Télapó (aki egyébként szombaton jönni fog, mivel van egy jóságos, 365 napos Télapónk).
Végső elkeseredésemben felhívtam az apját, akire egyébként nem szokott hallgatni, hogy beszéljen a fejével...
Azóta esm tudtuk érdemben rekonstruálni, hogy a negyedórás lelkizés alatt melyik volt az a mondat, ami hatott.
Ment az adok-kapok:
"Pisilj kislányom, mert ez és ez fog történni" - mondta Apa.
"Virág nem pisil bilibe, békába, nagy ícíbe!" - feleselte Ő.
Aztán egyszer odafarolt hozzám és levetette a gatyát - megtört a jég, két deci lett a vége...
Megkönnyebbültem.

Fél óra múlva néztem megint a lázát, 39 fok volt.
Újra hűtőfürdő, de most dalolással és bábozással egybekötött széles jókedv...
Ez már nagyon gyanús volt. Kifejezetten magamra emlékeztett a látvány.
Ugyanis 38 fokig majd megesz a fene, olyan beteg vagyok, 38 felett egyre jobb a kedvem, míg 39-nél már ontom a jobbnál-jobb poénokat, mígnem 40 foknál elájulok.
Kiszedtem a kádból, amiben szerintem a ppingvinek is már jégcsákánnyal közlekedtek, pedig a kacsa szerint 30 fokos volt a víz, tehát hűtéshez ideális.

39,3 fok.
Majdnem szívrohamot kaptam.
Ilyet még nem láttam. Beleteszem a 38 fokos vízbe, szabályosan lehűtöm fél óra alatt és még jobban felmegy a gyerekem láza...

Azonnal lázkúpot kapott, megint elkezdtem kortyonként itatni, mindig csak kettőig számoltunk.
(Egyébként le a kalappal, önállóan 6-ig számol. Senki nem erőltette, de mindennel előrébb van egy kicsit, mint az átlag, már születése óta. Volt is belőle bajunk nem egyszer, de ez másik történet.)

A kúptól lement végre megint 38 fokra.
Sohasem gondoltam, hogy egyszer eljön az az idő, amikor örülni fogok annak, hogy a kislányomnak 38 fokos láza van.
Nem voltam egyedül az örömmel, Ő is felélénkült és megint játszani akart - így kirakóztunk, közben kortyolgattunk.

7-kor megint hűtőfürdő, mert megint kezdett felfelé kúszni.
Fél nyolckor megállt 38,6-nál, újabb adag szirupot kapott 8-kor.
Ismét sikerült pisilni, aznap (SIC!) harmadjára.

Míg az előző hűtőfürdőben ült, én megelőzésképpen összepakoltam a kórházi csomagot...

Gyógyszerek bevétele után irány az ügyelet.
Szerencsénkre megint kifogtuk az én régi háziorvosomat, egy tündéri, aranyos doktor bácsit, aki megvizsgálta Virágot és megállapította, hogy vírusos fertőzés, felülfertőzést nem látott és azt mondta, hogy folytassuk az eddigieket, megdicsért, hogy mindent jól csináltam.
Ez megnyugtatott.
Virág is feloldódott, amikor kapott a szintén édes és kedves asszisztensnőtől egy Maci Laci színezőt, amit rögtön ki akart színezni.

Mielőtt hazamentünk, mondtam a férjemnek, hogy szaladjunk el a pizzáshoz és vegyen nekem két akora hamburgert, hogy egyszerre ne tudjam megenni, meg magának amit akar.
Amikor kicsi lány meghallotta, hogy gombás hamburgerre vágyik az anyja, azonnal felélénkült és közölte:
"Virág is kér gombát!"
Imádja a gombát és minden zöldséget, gyümöcsöt.
Otthon annyi időnk volt, hogy lepakoltunk és elkezdte férjem engedni az újabb hűtőfürdőt, már dudáltak is, hogy jött a kaja...
(Itt kérek elnézést a szomszédoktól, benne jártunk már az éjszakában.)
Közben én itattam kortyonként a lányomat a gyümölcslevekkel.

Gyümölcslevek és folyadékpótlás

Tudni kell, hogy nagyon sok gyártóüzemet végigjártam, közel 20 éve.
Esküdt ellensége vagyok azóta nekik, a Fábry beszólását támogatom, hogy: "Ne igyanak mosatlan gyümölcslevet!"
Nem fejteném ki.
Országszerte két üzem van, amelynek a termékét hajlandó vagyo fenntartások nélkül ledönteni, egyik egy 3 betűs, másik egy történelmi nevű cégnév. (Szponzoráció ellenében kiírom.)
Vetettem is a férjemmel pár litert a sarki diszkontban belőlük. Virág szorgalmasan be is kortyolgatott belőle tegnap este óta 1 dobozzal.

Cicizik.
Újra hálát adok a Jóistennek, hogy megadatott. Megint ez húz ki minket abból a bizonyosból...
Itt van 29 hónaposan, lázas betegen, torka fáj, nyelni nem tud...
Kortyonként sikerül meginni a cictejet és a gyümölcslevet is.
Tápértéke is van, folyadék is.

Mielőtt megdobálnak kővel, elmondom, hogy a 14 kilót nem két téglával a zsebében produkálja a mérlegen, hanem valódi csikihusiból, és masszív izomzatból. :) Nem létezik számára ehetetlen étel, bár vannak kedvencei, ez tény. Eddig semmit nem tolt el, hogy abból egy falatot sem kóstolna, mert nem tetszik mondjuk a színe.

Sosem volt központi téma és alku tárgya, megfigyeléseim alapján lett egyébként ez bevezetve:
az étel, az ital, a gyógyszer bevétel és az alvás.
Nálunk ismeretlen fogalom a hiszti ilyen tekintetben.
Vagy csinálja, vagy én csinálom, persze engedmények azért vannak és választási lehetőség is bőven.

Megint ébredezik... :)
Reggel megyünk a doktor nénihez, szombaton pedig jön a Télapó és hoz homoktövist.

Folyt. köv.

Közben kaptam újabb tanácsokat levélben és a budai levegőről is szeretnék még bővebben megemlékezni.








 

Családi válság közepén ért minket a félig sejtett, de mégis váratlanul érkező hír: kicsi lánykámra jobban kell vigyázni, mint azt értelmes ember tenné a gyerekével.
A felnőttek problémái olyan apróságnak tűnnek, amikor hajnal 2 és 4 között, éppen fél óra alvás után (mert előtte dolgoztál) arra riadok, hogy a gyermekem egyre szaggatottabban lélegzik, majd hörögve kapkodja a levegőt és végül köhögésben tör ki.
A köhögés aztán eltart 4-6-ig, attól függően, hogy mikor kezdődött.
Közben megpróbálkozunk a lehetetlennel - eltávolítani az össze váladékot a kicsi orrából. Két légvétel után újra tele van, irány a fürdőszoba, langyos vizes nózi mosás, ringatás (14 kilós), majd a szepegő gyereket óvatosan leteszem az ágyra.
Felébred, mint mindig, amikor ilyen zaklatott az éjszakája, és halkan súgja: "Anya, cicit."
Édes az összebújás és hálás vagyok a Sorsnak, hogy a kezdeti küzdelmes és valljuk be, igen-igen fájdalmas szoptatási problémák után, 29 hónaposan még boldogok vagyunk mindketten, hogy van mit adnom Neki.

A hajnal hátralévő része lassan telik. Már nem tudom, hogy mikor szoktam le az alvásról. Valamikor november vége és december közepe között történhetett.
Időnként teljesen kiütöm magam és akkor legszívesebben aludnék két napig, ami ugye kivitelezhetetlen.

Az álmatlanul töltött éjszakáimon vagy dolgozom, vagy gondolkozom és hallgatom közben Virágom szuszogását.
Két hét óta tegnap volt az első olyan éjszaka, amikor végigaludtuk az éjszakát, és csak a reggeli ébredéskor jelentkezett a vad köhögés.
Közben viszont úgy megszoktam az ülve alvást és a folyamatos készenlétet, hogy nem bírtam elaludni... :)

Levegőváltozási tanácskozás

Végiggondoltam az elmúlt időszakot, a jobb és rosszabb napokat. Próbáltam összefüggést keresni, úgy vélem találtam is.
Reggel megosztottam Apával, aki egyetértett velem abban, hogy valóban jobban volt a lányunk, amikor a nagyszüleinél töltöttünk pár hete 10 napot.
A Nagyszülők egy kedves kisvárosban, közel a Bihari hegyekhez, Biharkeresztesen élnek.
Amíg ott voltunk, az első 3 éjszaka ébredt köhögve, sírva, majd a negyedik napon már csak forgolódott és a végére újra a régi, pajkos, eleven kislány volt, aki nappal évber, éjszaka pedig alszik, mint a bunda...

Félretéve hát minden sérelmünket, a férjemmel leültünk és megvitattuk, hogy mi lehetne a legjobb megoldás ennek a Drága Csodának.
A közös nevező a hegyvidék közelsége, egy városi kórház 20 km-es távolságon belül és egy jó állapotú parasztház volt.
A többi ma még rejtély. A lényeg, hogy Virágnak ne legyenek köhögőrohamai és ússzuk meg asztma nélkül ezt az életet...

Bihari hegyek alatt a nyár...
Biharkeresztes lap


 

A barátaimnak, rokonaimnak kiment egy körlevél csütörtökön.

Arra kértem Őket, hogy a tények ismeretében osszák meg velem ötleteiket, jótanácsaikat.
Jönnek is szép sorban a levelek, de ide is megtehetitek a bejegyzést, és várom az Olvasók tapasztalatait, ötleteit is.

Valamint várok véleményeket is az eddig összegyűlt tapasztalatokról, amik kapcsolódnak a lentebb felsoroltakhoz:

- inhalátor

- homoktövis por, homoktövis fagyasztva

- kecsketej

- tehéntej és tejtermékek ideiglenes elhagyása

- gyógynövénytudor ajánlása

- levegőváltozás

- tesztek elvégeztetése (folyamatban, de a konkrét teszt 3 éves korig nem kivitelezhető. Még fél év.)



Itt köszönném meg azt a konkrét felajánlást, amelyre nem is számítottam, de egy levélben megjelent. Ha úgy alakul, igénybe fogom venni. Jó cserealap lesz.

Hangsúlyozom:

nem pénzre van szükségem.

Munka van bőven, amíg munka van, addig pénz is lesz.
S mert a munkám az, hogy még több munkát szerezzek másoknak, ez egy szép felemelkedő spirál :)

Ötletek és tanácsok, bevált módszerek, mások tapasztalatai.

Gyógynövénykészítményekből elsősorban folyadék formában érdekelnek használható módszerek.

Erősen fogom moderálni az ilyen jellegű bejegyzéseket, magam is sokat tanultam gyógynövényekről.

Asztma lap
Allergia lap
Gyermekfejlődés lap
Népi gyógymód lap
Kecske lap
Kecskesajt lap

Első körben átgondoltam, mi az, amit változtatni kell, milyen ötletek jutottak eszembe, hogy az életünk viszonylagos változatlanságban, de körültekintően folytatódhasson.

Egy 29 hónapos gyerek számára eléggé megterhelő minden nagyobb mértékű változás, Virágnak pedig ebből egyébként is rendesen ki fog jutni a jövőben.

Csak azt tudjuk, hogy megvan az ellenség, de nincs még neki neve.
Nem tudjuk, mi váltotta ki az allergiás tüneteket, amik elvezettek az asztmatikus kórképhez.

A főorvos úr 3 éves kor után végez allergia tesztet, addig is a vérvételből történő allergiához köthető fehérje meghatározást szorgalmazta. Eredményére várunk.

Első körben ami nekem eszembe jutott, mint átalakítható dolog:

- porszívó lecserélése vizes porszívóra. Addig is megkérem anyósomat, hogy amikor jönnek, hozza el a sajátját egy körre.

- eltávolítom a porfogókat a lakásból.

- közösségből kivételt javasolták, de a korosztálya társaságra szüksége van Virágnak. Imádott bölcsibe járni. Tünetmentesen játszóidőben mehet, felajánlotta a bölcsivezető. Ennek nagyon örültem. Így havonta 1-2 alkalommal mégis a régi barátai között lehet 1-2 órára.

- felveszek egy bébicsőszt, aki vigyáz Virágra, míg dolgozom. Itt lesznek velem.

- nyáron strandbérletet veszek. Imád pancsolni, a strandélményeket tavalyról még mindig emlegeti.

- lakásváltás előtt állunk, így a parkettás lakás előnyt fog élvezni az albérlet kiválasztásakor.

- megnézem, hogy vannak-e olyan ételek, amelyeket fogyasztva a panaszai fokozódnak.

- valamint kiküldtem a barátaimnak egy körlevelet, megkérve őket, hogy segítsenek tanácsokkal, ötletekkel, hátha valakinek valami eszébe jut, ami nekem nem.

 

29 hónapos kislányomnál a héten állapították meg, hogy asztmatikus tünetei vannak.
A konkrét problémák a bölcsődés beszoktatás alatt kezdődtek. Körülbelül a következő felállásban: egy hét bölcsi, egy hét szünet, 4 nap bölcsi, egy hét szünet, 3 nap bölcsi két hét szünet, 2 nap bölcsi, 4 hét szünet.
Aggasztott, hogy az ötödik antibiotikum kúrán vagyunk túl, és folyton visszaesik.
Aggasztott, hogy éjjelente szárazon köhög, sírva ébred.
Az orvosunk kivizsgálásra küldött minket.

A kórházban tündéri, kedves doktor bácsi fogadott minket. Alaposan megvizsgálta, kifaggatott a családi anamnézis keretében és részletesen tájékoztatott minden várható fejleményről.
Családunkban halmozódás van.
Lányomnak típusos asztmatikus tünetei, de még nem asztma.
Nem is szeretnék ideáig eljutni vele.

Vérvételt, torokváladék vételt kért.
Csendben, egyetlen hang, lefogás nélkül, kezét nyújtva tűrte és nézte végig az egész macerát Virág.
Ezúton köszönöm annak a négy asszisztensnek, aki emberként bánt egy kisgyerekkel. Így az első olyan vérvétele, amelyre biztosan emlékezni fog, nem egy horror történet lesz számára.
A bibire ragasztott leukoplastra egy szép kis gyöngysort is rajzolt nekünk a laboráns. :)

Megelőző gyógyszeres kezelésbe kezdtünk, immunmodulánst kap és antiallergikumot.
Közösségbe minimum 3  éves korági nem járhat rendszeresen, és az óvodát is megkérdőjelezte mindkét orvos.
 

Az életünket teljesen át kell rendeznem. Jelenleg is itthonról dolgozom, de a Gyes letelte utánra is olyan munkát kell végeznem, amit itthonról tudok koordinálni.

Ezt a blogot azért nyitottam, hogy a hasonló cipőben járók, a tapasztaltabbak és az érdeklődő szülők, nagyszülők megoszthassák velem és Olvasóimmal történeteiket, bevált és sikeres ötleteiket, megosszák kudarcaikat (mert tudom, az is lesz).